Tüdős Tibor


Májusban nagy veszteség érte tagozatunkat, legrégebbi tagunk hosszú, méltósággal viselt betegségben elhunyt.

Tibor harmadik generációs mérnökként Budapesten született. 1957-ben végzett a Budapesti Műszaki Egyetem Villamos művek szakán. A tanszéken Dr. Verebély László irányítása mellett folytatott tudományos diákköri tevékenységet.

Első munkaköre az Erősáramú Gyártmányfejlesztési Intézet (későbbi VBKMFI) Hőtechnikai osztályán ipari hőfejlesztő berendezések tervezése volt. Publikációi 1960 óta jelentek meg, a hazai Hőtechnikai Konferenciákon rendszeres előadó volt, 1968-ban Brightonban, 1972-ben pedig Varsóban számolt be eredményeiről.

A VBKM-nél feladatai összefüggtek a hőtechnikai berendezések hazai és nemzetközi biztonsági előírásaival és szabványaival, ezért bekapcsolódott a szabványosítási munkákba. A Magyar Szabványügyi Hivatal képviseletében 1968–1972 között részt vett a CEE villamos készülékekre vonatkozó előírásokat kidolgozó nemzetközi bizottság ülésszakjain.

1973-ban négy hónapos ösztöndíjjal Hollandiában végzett laboratóriumi méréseket ellenállásfűtésű kemencék szabályozásával kapcsolatban.

A VBKMFI-nél témafelelőse és egyik tervezője volt a nagy sikerű, az Elekthermax gyár által sorozatban gyártott hőtárolós kályhacsaládnak.

1978–1984 között a Villamosipari Kutatóintézet Elem- és Áramkörtechnológiai Osztályán tudományos főmunkatársként dolgozott. A hőtároló kályhák időjárásfüggő elektronikus feltöltésvezérlésére kidolgozott rendszerükre munkatársaival szolgálati szabadalmat kaptak.

1985-től a Villanyszerelőipari Vállalatnál (VIV) fejlesztési főmunkatársként kis- és középfeszültségű kapcsolóberendezések korszerűsítésével foglalkozott, gyakran külföldi cégekkel együttműködésben. Részt vett a VIV privatizációját előkészítő tárgyalásokban, amelynek eredményeként a vállalat 1991-ben a Siemens tulajdonába került.

Tibor 1991 óta volt a Magyar Energetikai Társaság tagja, 1992–1994 között pedig a Vértesi Erőmű Rt. igazgatóságának tagjaként tevékenykedett.

1996-ban vonult nyugdíjba, de ezt követően is aktív maradt.

1997-ben alapító tagja volt az újjászervezett Magyar Mérnöki Kamarának, azon belül 1998-tól a Hő és Villamos Energetikai Tagozatnak, amelynek szakosztályvezetője volt több cikluson keresztül. Részt vett az első Mesteriskola szervezésében, amelynek szakmai visszhangja kimagasló volt.

A kamarai munkában fő tevékenységi területe a szabványosítás volt. 2014-ben az MMK éves beszámolójának Energetikai Tagozati fejezetében külön elismerést kapott az MSZ EN 50522 szabvány fordításának lektorálásáért. Az MSZT MUBI munkájában haláláig részt vett.

1955 óta dolgozott a Magyar Elektrotechnikai Egyesületben. 1969–1980 között az UIE automatizálási bizottságának tagja volt. A MEE Országos Elnökségének 1990-ig tagja, a Villamos Hőtechnikai Szakbizottság alelnöke, majd az Egyesületi Tanács és az Intézőbizottság tagja. Munkáját 1993-ban Bláthy-díjjal ismerték el.

Halálával egy kiváló szakembert, lelkes túrázót és kerékpárost, közvetlen és segítőkész kollégát vesztettünk.
Emlékét megőrizzük.